Következik a folytatás!

Cikksorozatom első részében eljutottunk odáig, hogy a tavasszal vásárolt orchideám

egyik virágjának sajátkezű beporzását követően megértek a magok. Bár igyekeztem a lehetőségekhez képest a legjobban ellátni a növényt, az érlelés időtartama viszonylag rövid volt, amolyan határesetes, de szívből remélem, hogy csíraképesek a porszem méretű magok. El kellene vetni őket. Sajnos ez közel sem olyan egyszerű, mint például a babnál. A bab akár nedves vattán is kicsírázik, neki könnyű: van táplálószövete, amiből a kezdeti fejlődéshez szükséges nélkülözhetetlen anyagokat felhasználhatja. Ilyen táplálószövete nem csak a viszonylag nagy babmagnak van, hanem az apróbb magoknak is, pl. a mákszemnek is.

Az orchideamagok rendkívül aprók, ami részben azért van, mert az említett táplálószövetet nem tartalmazza. Ebből kifolyólag a csírázásukhoz más segítségre van szükségük. Az egyes orchideafajoknak van saját szimbióta gombafajuk, melyektől megkapják a kezdeti fejlődésükhöz szükséges tápanyagokat. Ugyanakkor ez a partner akár el is pusztíthatja az apró magokat bizonyos esetekben.

Régebben az orchideák magvetéses szaporításához a partnergombákat próbálták szelektálni. A folyamat nehézkes volt és bizonytalan eredménnyel járt. További kutatások során rájöttek, hogy ha az orchideamagokat kezdeti fejlődésükhöz szükséges anyagokra ráhelyezik, akkor a megindul a fejlődés. Itt viszont további problémák merültek fel. Ezek a tápanyagok más élő szervezetek számára is nagyon kedvezőek voltak, amik konkurenciát jelentettek a növénykéinknek. Ezek a baktériumok, gombák néhány nap alatt felzabálják a tápanyagot. Tehát ki kellett zárni őket a magvetésből valahogyan. A sterilizálás és a steril körülmények biztosítása tette lehetővé, hogy az orchideamagoknak ne legyen vetélytársuk a kész tápanyagok keverékének, más szóval táptalajnak a felhasználásában.

Ennyit szerettem volna mintegy bevezetésként leírni. Így talán érthetőbbé válnak a következő események.

Az interneten elérhető ismeretek birtokában először szerettem volna egy sterildobozt készíteni, ahol a magvetést kórokozóktól mentesen elvégezhetem. Az már az elméleti szakasz elején kiderült, hogy a legnagyobb buktató a táptalaj beszerzése lesz.

Szeptemberben a Kutatók Éjszakáján újra meghallgattam a Kertészeti Egyetem mikroszaporításos, és a Füvészkert orchideamagvetéses előadását akár az előző évben. Sajnos a táptalajjal kapcsolatos félelmeimet egyik helyen sem sikerült eloszlatni. Megbízható beszerzési lehetőséggel kapcsolatban nem kaptam tanácsot.

Végül sikerült megismerkednem egy igen kedves emberrel, aki egy orchidealabor vezetője. Felajánlottam magam önkéntes segítőnek az orchideák szaporításához, annak reményében, hogy sokat tanulhatok közben. Azóta ez az egyik legkedvesebb foglalatosság számomra. Eléggé elkalandoztam a mondandómmal. Lényeg a lényeg, hogy az egyik ilyen jótéteményes napomon bátorkodtam rákérdezni, hogy esetleg elvethetném az orchideamagjaimat itt, az orchidealaborban? "Természetesen" - volt a válasz.

2013. november 8.-án, az egyetlen gyermekem születésnapján volt éppen a nagy nap, amikor bevittem a papírba csomagolt orchideamagtokot a laborba. A labor vezetőjének átadtam a féltett csomagocskát. Ő kicsomagolta a magtokot, majd egy tiszta lapra kiszórta a magokat, illetve a maradékot kikapirgálta a tokból.

Sajnos az első reakciója mindjárt elbizonytalanított. Úgy emlékszem, az volt a lényege, hogy a magok apróbb méretűek és világosabb színűek a lepkeorchideáknál megszokottnál. Erre viszont szó szerint emlékszem: "Az esélyt mindenkinek meg kell adni!" - mondta ezután. A papírt U alakba behajtotta és egy kémcsőbe szórta a rajta lévő magokat. A kémcsövet kis dugóval lezárta. Itt megemlítem, hogy nem csak az én magjaim kerültek elvetésre, hanem mások is, de ezeket a történetből kihagyom.

A sterilizáló folyadékot szintén a labor vezetője készítette el. Közben elmondta, hogy óvatosnak kell lenni, mert a keverék nagyon aktív, maró hatású, a ruha színét például pillanatok alatt kimarja. Ez a folyadék 10 g klórmész és 90 ml desztillált víz szűrlete plusz egy csepp Tween nedvesítőfolyadék.

Ebből a folyadékból kellett a magokat tartalmazó kémcsőbe tölteni. Majd időnként összerázni.   ...!!!

Itt megjegyezném, hogy az orchideamagvak sterilizálásának egyszerűbb módja a termés viaszérésben való leszedése, lamináris boxban alkoholba mártása, majd ugyanitt lelángolása. A lényeg, hogy a tokban fejlődő magok minél közelebb legyenek az éréshez, de a termés még ne nyiljon fel. Ha mégis felrepedne, akkor a keletkező résen a spórák bejutnak a magtokba, és a klórmeszes fertőtlenítés jöhet csak számításba.

Szaporítás 

in vitro szaporítás: szimbionta gomba nélkül (aszimbiotikus), 
lamináris box,  
steril táptalaj

Táptalajok

Alacsony sótartalmú táptalaj FAST (1976)

Makroelemek: (100-200mg/1200ml deszt.víz)

Mikroelemek: Heller(1953)-Nitsch(1969) törzsoldat 0,5ml/l

Cukrok: szaharóz, fruktóz

Vitaminok: mezo-inozit, folsav, d-biotin

B vitaminok (B₁, B₂, B₃, B₆, B₁₂₎, élesztő kivonat (Yeast extract)

Aminosav-forrás: szintetikus aminosav komplex,

pepton, kazein, természetes táptalajadalék (burgonya, csicsóka)

Magcsírázás

 fejlődési stádiumai

protokorm rhizoidszálakkal

steril magok

Orchideamagoncok fejlődése I.

táptalaj: Fast (1976), félévente tűzdelés

...