Miután jó néhány Lepkeorchidea (Phalaenopsis) átültetésén vagyok túl, az utóbbi időben már inkább sikerrel, kezdetben még esetenként azonban sikertelenül, úgy gondoltam, az eddig szerzett tapasztalataimat megosztom Önnel, az érdeklődő Tisztelt Olvasóval.

 Lepkeorchidea virága - Phalaenopsis Hermes Butterfly

 

Bár „A Lepkeorchidea szaporítása - ahogy én csinálom...” c. írásomban már esett néhány szó az ültetés módjáról, menetéről, kellékeiről, azonban oly sok olyan egyéb információ, tapasztalat van még e téren, amit érdemes egy külön cikkben megfogalmazni. Indokolja még e témának alaposabb megtárgyalását egyrészt az is, hogy a megfelelő módon és időben, kiváló minőségű ültetőközegbe (vagy más szóval termesztőközegbe), továbbá alkalmas ültetőedénybe való átültetés – véleményem szerint – egyik alapfeltétele a sikeres orchideatartásnak. Másrészt az orchideák átültetése több vonatkozásban is különbözik a többi növényétől! Mert például, bármilyen furcsán is hangzik, a megfelelő ültetőközeget, ültetőedényt nemcsak a növényeinknek választjuk, hanem kicsit magunknak, körülményeinknek, öntözési szokásainknak is! De erről majd később! No és nem utolsósorban, közeleg a tavasz, az átültetés egyik lehetséges időszaka!

 

I.) Lepkeorchidea a természetben

 

Mielőtt az átültetés részletezésére térnék, engedtessék meg nekem egy kis „kitérő”, ami annál is inkább fontos, mivel magyarázatot ad az átültetés során alkalmazott módszerek, anyagok egész sorára. A természetben előforduló Lepkeorchideák tiszta, botanikai fajok, míg az otthonainkban tartottak zömmel ezek keresztezéseiből létrejött hibridek, azaz a természethez már igen kevés közük van. Sőt, mondhatni inkább hibridek hibridjei, azaz többszörös hibridizáció eredményei! Bár e hibridek felmenői is lombikban születtek és kertészetekben nevelkedtek, azért alapvető életfunkcióik mégis a vadon élő rokonaikhoz hasonlóan működnek.

 

A Lepkeorchidea Délkelet-Ázsia erdeiben fordul elő, Indiától Malajzián, Indonézián és a Fülöp-szigeteken át egészen Észak-Ausztráliáig terjed. Borneóban például, a Kinabalu hegység esőerdeiben mintegy 800 orchideafaj él vadon. Itt a piacokon úgy árulják a gyökeres orchideákat, újságpapírra egymás mellé kifektetve, esetleg képpel illusztrálva a várható virágát, mint nálunk tavasszal a palántákat.

 

 Vadon élő Phalaenopsis Borneo dzsungelében

 

A Lepkeorchidea fákon él  a természetben, tehát más néven epifita. A fákon terjeszkedő Phalaenopsisok nem szívják a fák (gazdanövény) nedveit, csak a gyökereikkel kapaszkodnak meg a fa kérgén, ezért csak bizonyos fafajták (kéreg rücskössége szerint) alkalmasak számukra. Általában csak a fák élő és egészséges kérgén tapadnak meg, majd növekednek és futnak végig az epifiták gyökerei, vagy csak egyszerűen a levegőbe nyúlnak ki. Amint a fenti képen is látszik, viszonylag sok gyökeret fejlesztenek a Lepkeorchideák, amire többek között azért is szükségük van, mert nincs külön tápanyag-raktározó szervük (bulba). Annyi tápanyaghoz jutnak, amit a langyos, oxigéndús trópusi eső lemos a fákról, annak ágairól, leveleiről (rovartetemek, elhalt növényi sejtek, rovar- és madárürülék, de idetartoznak a villámok, elektromos kisülések hatására a levegő nitrogénjéből képződő nitritek, nitrátok, stb.). Ez a sokféle tápanyag esővízben hígul, de rendkívül alacsony koncentrációban (ezrelékes = 1 ml tápanyag 1000 ml esőben, tízezrelékes vagy még kisebb). Igaz, eső után kisüt a nap, párolog a víz, koncentrálódik az oldat, de sohasem olyan töménységben, hogy az ártalmas lenne a növényre. Annál is inkább, mivel a legközelebbi eső már ki- és/vagy lemossa a felesleges sókat, hígítja a koncentrátumot.

 

A Lepkeorchideák ezért leveleikben és gyökereikben egyaránt tárolnak vizet és tápanyagokat, mivel a csapadékos időszakokat természetes élőhelyükön szárazabb szakaszok váltják. A levelek és gyökerek azonban nemcsak a nedvesség és tápanyag raktározására szolgáló szervek, hanem azok felvételére is.

 

Ültetés szempontjából, a Lepkeorchideák gyökereiről, azok működéséről, funkcióiról van szükségünk alaposabb ismeretekre. Mivel a Lepkeorchideák epifiták, fán lakók, ezért gyökereik alapvetően léggyökerek, azonban bizonyos módosulások megfigyelhetők a cserépben tartottaknál. A cserépben nevelt egyedek gyökerei kétfélék lehetnek: ültetőközegen belüliek és ültetőközegen kívüliek. E gyökerek működésükben és külső jegyeikben is különböznek egymástól, ezért átültetésnél érdemes erre figyelemmel lenni.

 

1. Ültetőközegen belüli gyökerek:

Mivel ezek a gyökerek a sötét ültetőközegen belül vannak, általában fehér színűek, nem tartalmaznak klorofillt, zöld pigmentet, ezért nem is fotoszintetizálnak. Nem alakul ki rajtuk szürkésfehér, úgynevezett vízzáró réteg sem, ezért nem képesek a víz megtartására, azaz ha ezek a gyökerek átültetés során ültetőközegen kívülre kerülnek, elsorvadnak, mivel nem képesek a nedvesség megtartására. Helyzetükből adódóan azonban kicsi az esély arra, hogy ezek a gyökerek átültetéskor ne az ültetőközegbe kerüljenek vissza.  

 

2. Ültetőközegen kívüli gyökerek:

Ezek a viszonylag vastagabb gyökerek az „igazi” léggyökerek, hiszen közegen kívül a levegőben vannak. Külső szürkésfehér színüket egy vízzáró réteg adja, mely víz hatására kizöldül, mivel fényt is kap. E zöld színtestek mutatják azt is, hogy ezek a gyökerek fotoszintézisre képesek. Ezeket a léggyökereket azért nem tanácsos a nedves, nyirkos ültetőközegbe kényszeríteni, mert egyrészt ezek a gyökerek lényegesen több levegőhöz szoktak, mint amennyi a közegen belül rendelkezésükre áll, ezért ott könnyen berothadhatnak, másrészt pedig rendszeres kiszáradásra, kifehéredésre van szükségük az egészséges működésükhöz.

Ide sorolnám még azokat a gyökereket is, amelyek az ültetőedényen belül, annak falához simulva helyezkednek el. Átlátszó edény esetén ezek a gyökerek hasonlóan működnek az ültetőközegen kívüli gyökerekhez, hiszen víz hatására kizöldülnek, a száradás során, pedig kifehérednek. Színükkel segítséget adnak annak eldöntésére, hogy locsoljunk vagy sem. 

 

Egy-egy átültetés során mondhatni „varázslói” ügyességre van szükség ahhoz, hogy egy Lepkeorchidea minden gyökere ugyanoda kerüljön vissza, ahol volt, azaz a belüliek bentre, a kívüliek kintre. Még ha nem is sokkal nagyobb méretű ültetőedényt választunk, az átültetés szükségszerűen átrendezi a gyökereket is. Ennek gyakoribb módja azonban az, hogy a külső léggyökerekből ültetőközegen belülre kerül némelyik, különösen, ha a belső gyökerekből elpusztult korábban néhány. Tapasztalataim szerint, helyes gondozás mellett, rendkívül jól képesek alkalmazkodni ezek a léggyökerek az új, zárt környezethez. Ebben segítheti őket a cserepek oldalának kilyukasztása is, hiszen így lényegesen több levegőhöz jutnak, a közeg is hamarabb szárad, mint teljesen zárt térben. Érdemes szem előtt tartani, hogy a Lepkeorchideák gyökerei igen jól képesek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez (pl. közegbe vagy azon kívülre kerül, vizes agyaggolyókhoz érve kicsit „nassol” annak vizéből, ültetőedény lyukain kibújva „átvált” a típusa, stb.), de ha bármelyikük hosszabb időn át vízbe, vizes környezetbe kényszerül, bizony könnyen elrohad. 

 

II.) Átültetés szükségessége, ideje

 

Az egészséges, szépen fejlődő Lepkeorchidea előbb-utóbb kinő a cserepéből, az ültetőközege idővel „besűrűsödik”, összeesik, levegőtlenné válik, humuszosodik, tehát szükséges az átültetés. Az alábbi kép egy átültetésre szorult egyed közegét mutatja. Látszik, hogy alig tartalmaz egész kéregdarabot, a legtöbb szétmállott, elszálkásodott. Egyéb összetevőkről, mint hungarocell, agyaggolyó, stb., majd az ültetőközegnél esik szó részletesebben.

 

 

Levegőtlenné vált, besűrűsödött ültetőközeg

 

Az alábbi kép egy átültetésre kikészített Lepkeorchideát mutat. Viszonylag kisebb méretei miatt – leválasztott tősarj volt – került előzőleg műanyag pohárba. Már szeptember-október tájékán érdemes lett volna átültetni, de akkor elmaradt. Mivel virágszárat indított ugyan, de a levelek, gyökerek növekedése megállt (egy-két kivétellel végig szürkésfehérek, nincs a végükön 0,5-1 cm-es fényes, eleven zöld tenyészcsúcs), ezért döntöttem az átültetés mellett. Másfelől a korábban mutatott növekedési aktivitása esetleg visszaeshetett volna a nem megfelelő mennyiségű és minőségű közeg miatt (kevés nedvességhez, levegőhöz jut). Nem utolsósorban az átültetés napján szinte kora tavaszias idő volt, cca. 10ºC hőmérséklettel.    

 

Gyökerekkel „benőtt” cserép

 

Az átültetéssel kapcsolatban felvetődő egyik legfontosabb kérdés az időpont. Jelentős különbség van a „kell, érdemes és lehetséges helyzetek" között, s ez bizony az időpontot is alapvetően meghatározza.

 

            II/a) „Kell”

 

Az első eset – „kell” – időpont vonatkozásában nem kérdéses, hiszen pl. egy rovarfertőzés vagy gyökérrothadás nem tűr halasztást, azonnal cselekedni kell. Ilyenkor meggondolandó és minden esetben a növény egészségi állapota, szemléletesen a levelek keménysége, tartása, teltsége, fényes, sima felülete, ép gyökerek mennyisége határozza meg pl. a virágszárak vagy sarjak (keikik) megtartását, illetőleg kedvezőtlen tünetek esetén azok eltávolítását az átültetés során.

 

Tény, ha a cserépen belül baj van, nem látszik ugyan, de a levelek azonnal jelzik nekünk: puhák, ráncosak, lógnak, hiszen nem jutnak annyi nedvességhez, tápanyaghoz a gyökerek elégtelen működése miatt, mint amennyire szükségük lenne. Lényegesen ritkább az olyan eset, amikor a levelek vízhiány miatt vesztik el teltségüket. Bár az utóbbi időben annyit hallani az orchideák túlöntözés okozta nagyarányú kipusztulásáról, hogy sokan a víz megvonásával próbálják megtartani növényeiket, esetenként módszereikkel némi túlzásokba esve. Természetesen, ilyen esetekben nincs szükség átültetésre, egy kiadós öntözés után, a lógó leveleket pl. poharakkal korábbi tartásuknak megfelelő  "formára” alátámasztva, 2-3 nap alatt regenerálódik a növény, a levelek visszanyerik keménységüket, tartásukat, de vigyázat, a túl mély ráncok a levelek keménysége ellenére megmaradhatnak. 

 

            II/a) „Érdemes”

 

A második eset – érdemes – már tűr némi halasztást. Mivel a Lepkeorchideáim zömmel szeptember-október tájékán pihennek, ezért én ilyenkor szoktam átültetni őket. A virágszáraikat november tájékán indítják, amelyekből már februárban kinyílnak az első virágok, amelyek sokszor júliusig is kitartanak, közben persze leveleket és gyökereket is fejlesztenek.  Így marad a viszonylag csendes kora ősz az átültetésre. Sok helyen olvastam már, hogy tavasszal kell ezt végezni, májusban, de nálam éppen akkor vannak a „legnagyobb munkában”. Tapasztalataim szerint a meleg, kora őszi napokon végzett „bolygatás” nem viseli meg őket, hiszen aktivitásuk a virágok elhullásával, a nappalok rövidülésével, a hőmérséklet csökkenésével jelentősen visszaesik.

 

Az átültetést el lehet végezni tavasszal is, sőt ajánlatosabb, mint ősszel, amennyiben nem indított virágszárat. De a tavaszi hónapok közül is a korábbi hónapok – február vége, március – alkalmasabbak, mint a késeik – április, május –, mivel ekkor még nem indult meg az új levelek, gyökerek fejlesztése.

 

            II/c) „Lehetséges”

 

A harmadik eset – lehetséges – teljesen egyéni döntések szerint hajtható végre, ezért időpontot sem lehet ajánlani ez esetekben. Olvastam olyan orchideatartókról, akik minden évben átültetik növényeiket, hogy így ellenőrizzék a gyökérzet állapotát. Tapasztalataim szerint ez nem feltétlenül fontos, ha más egyéb ezt nem indokolja. A jól megválasztott, minőségi ültetőközeg 2-4 évig is alkalmas növényeink tartására, s minden egyes átültetés, „bolygatás”, visszavetheti az egyes egyedek aktív növekedését, fejlődését.

 

Van olyan, aki az újonnan vásárolt növényeit is azonnal átülteti, mert biztos akar lenni az ültetőközeg jó minőségében és így a gyökérzet állapotáról is információhoz jut. Őszintén szólva, én ezzel a módszerrel sem igazán értek egyet. Amikor hozzám kerül egy orchidea, sok teendőm van, de csak a növénnyel kapcsolatban és nem magával a növénnyel! Azon túl, hogy próbálom beazonosítani, tulajdonságait kinyomozni, igényeit felmérni, magával a növénnyel semmit nem csinálok. Egy hétig nem locsolom, nem mozgatom, csak figyelem. Ha baj van, az úgyis hamar megmutatkozik, akkor lehet cselekedni és életbe lép a „kell” eset. Ennyi idő általában elég a növény számára az új környezetéhez való akklimatizálódáshoz. 

 

III.) Átültetés kellékei

 

III/a) Ültetőedény, cserepek

 

Anyag vonatkozásában bármilyen ültetőedény alkalmas a Lepkeorchideák számára, így agyag, műanyag vagy fa. Agyagcserepet nem használok, mert nehéz, vizet és hőt von el a növénytől, ami különösen hátrányos télen, a hideg és páraszegény időkben. Igyekszem átlátszó, műanyag cserepeket használni, mivel így a cserép oldalához közeli gyökerek is fotoszintetizálhatnak (kapnak fényt), figyelemmel tudom kísérni a gyökerek és a közeg állapotát (rothadás, rovarfertőzés, gombatelepek, stb.) és víztartó. A cserepek formájánál ügyelek arra, hogy inkább az alul szélesebbeket válasszam (képen bal oldalt), mivel a Lepkeorchideák általában kifelé-lefelé bukva növekednek, mintha fáról lógnának le,s így könnyen felborulnak a keskenyebb alapzatú cseréppel (képen jobb oldalt). 

 

Műanyag , előre kilyukasztott cserepek. Bal oldali használata előnyösebb.

 

Méret tekintetében fontos, milyet választunk. Több orchideáról is azt olvastam, hogy "szeret szoroskodni", azaz nem szabad túl nagy cserepet választani számukra. Bőven elegendő, ha 1-1,5 cm-rel nagyobb sugarú (alapkör) cserepet választunk, mint azt az alsó kép is mutatja. A túl nagy méretű cserép amiatt is hátrányos, hogy az túl sok ültetőközeget jelent, a túl sok közeg pedig locsolás után túl sok vizet, amit nem képes a növényünk felhasználni. Ez pedig előbb-utóbb esetleg gyökérrothadáshoz vezethet.

 

Új ültetőedény Lepkeorchidea számára

 

A cserepek oldalát is kilyukasztom, így a gyökerek több levegőhöz jutnak, a közeg hamarabb szárad. Bár a későbbiekben ennek lesz egy hátránya, mégpedig az, hogy ezeken a lyukakon, csakúgy, mint a legalsókon, kibujkálnak a gyökerek (lásd Gyökerekkel "benőtt" cserép c. kép), s a következő átültetéskor ezt a cserepet bizony szét kell darabolni a gyökerek mentése érdekében. Ha lehetőségem van rá, a cserép alsó részét is kilyukasztom (második képen kék pontok), mert nagyon sok felesleges víz tud kifolyni ezeken a lyukakon. 

 

Lepkeorchidea cserepe lyukasztás előtt

 

Lepkeorchidea cserepe lyukasztás után . Üres állapotában vagy ha nincs ott gyökér, a kék pontok helyét is kilyukasztom. 

 

Egyetlen Lepkeorchideám van, ami egy műanyag kosárba került, akkor megfelelő méretű cserép hiánya miatt. Tapasztalataim szerint ez pontosan olyan jó, mint a műanyag cserép. Bár, van egy hátránya, nem olyan jól látni a gyökereket és a közeget, viszont lényegesen jobban levegőzik. Természetesen a kosár alját sűrűn kilyukasztottam, utat adva a felesleges víznek.

 

Lepkeorchidea műanyag kosárban.

 

Végül, használhatunk léckosarakat is, hiszen epifiták, így a Lepkeorchideák számára ez az egyik legalkalmasabb ültetőedény. Meg kell jegyeznem,hogy ennek alkalmazása olyan helyen javasolt tudomásom szerint, ahol viszonylag kiegyensúlyozottan magas a páratartalom, így üvegházakban vagy télikertekben. Lakásokban való használata a közeg viszonylag gyakoribb nedvesítését (spriccelést) igényli.

 

Léckosarak.

 

Fenti képen látható léckosarak házilag is egyszerűen elkészíthetők, akár hulladék faanyagból is. A fafajták közül érdemesebb a keményebb fajtákat választani, azok várhatóan hosszabb élettartama miatt.

 

III/b) Ültetőközeg

 

A Lepkeorchideák epifita életmódjából következik, hogy a természethez hasonlóan, gyökereik számára valamilyen darabos, levegős ültetőközeget, termesztőközeget kell biztosítanunk és semmiképpen sem hagyományos virágföldet. Bár kapható kész orchideaföld többféle is, de az általam kipróbáltak nem igazán voltak alkalmasak a Lepkeorchideák számára. Ennek az a magyarázata, hogy a nálunk vásárolható kész orchideaföldeket egyaránt árusítják epifita (pl. Lepkeorchidea – Phalaenopsis) és talajlakó (pl. Papucsorchidea - Paphiopedilum) orchideák számára, s ezt fel is tüntetik a termék tájékoztatójában, pedig e két típus igényei alapvetően különböznek egymástól. Az epifiták sokkal darabosabb, levegősebb közeget igényelnek, mint a talajlakók. Ezért a kész ültetőközeget érdemes nagyobb lyukú szitán (pl. gyümölcsmosó) átszitálni, esetleg a nagyobbacska kéregdarabokat kiválogatni a Lepkeorchideák számára. 

 

Nálam – negyedik emeleti lakás! – bevált ültetőközeg összetevők a fenyőkéreg, faszén és a „beteg” egyedek számára erdei moha. Persze számos további alkotórész van, amit előszeretettel használnak ültetőközegekbe, de a saját vagy más által szerzett kedvezőtlen tapasztalat, esetleg beszerzési nehézségek miatt én ezeket hanyagolom. Ilyenek pl.: hungarocell, agyaggolyó, Sphagnum moha, homok, tőzeg, falomb. Ha valakinek több növénye van, érdemes egyfajta ültetőközeg keveréket használni, mivel így majd mindegyik egyszerre szárad ki, egyszerre locsolható. Ha darabosabb közeget választunk, kisebb eséllyel locsoljuk túl növényeinket, mivel lényegesen hamarabb száradnak ki, mint pl. a kész orchideaföldek. Növényházakban, párásabb helyiségekben mohát használnak, de ott a levegő párája nedvesíti a mohát és klasszikus értelemben nincs szükség locsolásra.  

 

            Fenyőkéreg:

 

Hosszas keresgélés, kérdezősködés után találtam rá egy mediterrán fenyőkéregre, ami sokáig elég lesz (70 l). Famentes, természetes, cca. 15-25 mm-es kéreganyag fenyőből, mely nem színezett, természetes anyaga miatt terráriumban is felhasználható, ezért úgy gondoltam, hogy orchideák ültetőközegeként is. Lassan egy éve használom, s igen kedvezőek a tapasztalataim. 

 

Fenyőkéreg

            Faszén:

 

A legtöbb kész orchideaföld nem tartalmazza, de hasznos tulajdonságai miatt tanácsos alkalmazni, s akár utólag belekeverni abba.  Makara Tanárúr írja könyvében: „Számos előnyös tulajdonsága miatt igen gyakran alkalmazunk a keverékben faszenet, többnyire csak 5- 10%-os mennyiségben, mogyorónyi, borsónyi vagy még apróbb darabokban. A faszénnel bevont sebfelületek jól gyógyulnak. Az aktív szén nagy mennyiségű káros, toxikus anyagot képes megkötni felületén, így megakadályozza a korhadást és a rothadást. Másik előnye, hogy éppen azokat a nyomelemeket tartalmazza, amelyek a növény növekedéséhez nélkülözhetetlenek, és egyes keverékekből hiányoznak. Végül, de nem utolsósorban a darabos faszén szivacsos szerkezeténél fogva levegőt és nedvességet is tárol. Ez különösen előnyös olyan ritkán cserélt keverékek esetében.”

 

Amint az alábbi képen látszik, én nagyobb faszéndarabokat is szoktam az általam készített keverékbe tenni, ugyanis ezeket teszem a cserép aljába ún. drénező rétegnek és nem hungarocellt vagy agyaggolyót. Előbbi nem természetes, utóbbival pedig az volt a gondom, hogy a cserép alján levő lyukakba gurult bele, s gömb alakú formájával teljesen elzárta azokat, s ezzel pedig a felesleges víz útját. 

 

Ültetőközeg Lepkeorchidea számára.

 

Vaskosabb gyökerű, nagyobb méretű, idősebb egyedek ültetésére lehet nagyobb, 2-3 cm-es kéregdarabokat, míg a finomabb gyökerű, fiatalabbakéra elegendő 1-2 cm-es darabokat használni.  

 

A kéregkeverék átszitálása után megmaradt, viszonylag "sűrűbb" maradék, kisebb lyukú szitán átszitálva alkalmas fiatalabb egyedek számára, a maradék maradéka pedig pl. az Ékszerorchideáknak.  Az alsó képen látható ültetőközeg semmiképpen sem lenne alkalmas Lepkeorchideák számára, annak levegőtlensége miatt. Bár tartalmaz nagyobb kéregdarabokat, de viszonylag sok benne a "por".

 

Lepkeorchidea számára alkalmatlan ültetőközeg

 

            Erdei moha:

 

Erdei mohát csak ideiglenesen használok ültetőközegként nagyon fiatal vagy általában gyökérrothadásos Lepkéknél, mivel jól utánozza a természetes viszonyokat, rugalmas, levegődús, laza szerkezetű. Asszimilációja révén elősegíti a párás mikroklímát, jó nedvességtartó. Alkalmazásakor tápoldatot nem használok, mivel a moha elhalt növényi sejtjei szolgálnak tápanyagforrásként. Már arra is gondoltam, hogy érdemes lenne a Lepkeorchideák ültetőközegének tetejét betakarni élő mohával. Nem száradna ki olyan hamar a közeg és a moha párologtatna az orchidea számára, illetőleg elhalt részei tápanyagul is szolgálhatnának neki. Még nem próbáltam.

 

Keiki erdei mohában.

Az alábbi képen lévő Lepkeorchideát „mentésre” kaptam meg egy ismerősömtől még Karácsony előtt. A cserépben lévő gyökerei mind teljesen elhaltak, levelei lógtak. A közege teljesen szétmállott volt, tele ugróvillásokkal. A száron lévő keiki is indított virágszárat, de miután két bimbóját is leszárította, több kifejlett pedig nem maradt, levágtam. Hogy a keikit is „munkára fogjam”, gyökereit mohába tekertem. Szerencsére voltak egészséges léggyökerei, így jó esély van a virágszárak kinevelésre is. Mivel a levelei már visszanyerték teltségüket, tartásukat cca. másfél hónap alatt, a napokban kéregbe ültettem.

 

Keiki léggyökere mohában.

III.) Átültetés menete

 

Minden Lepkeorchidea átültetése két lépésben végezhető el: első mozzanatként kiemelem a növényt cserepéből és ültetésre előkészítem, másodikként elültetem új cserepébe.

 

            III/a) Előkészítés

 

Előkészítem az átültetés kellékeit, anyagait, azaz magát a Lepkeorchideát, új ültetőközeget és ültetőedényt, tiszta metszőollót, egy vödör tőzeges vízet és gombaölőszert. Amennyiben nagyon-nagyon száraz az ültetőközeg, akkor nagyon finoman megspriccelem tiszta vízzel (nem használok tápot), hogy éppen nyirkos legyen. Nem szabad csicsogósan vizesnek lennie.

 

Az átültetést lehetőleg locsolás előtti napokra időzítem, hogy egyrészt a közeg viszonylag száraz legyen és a gyökér lemosása, gombaölőszeres kezelése során ne kapjon túl sok nedvességet az orchidea, másrészt pedig könnyebben leperegnek a száraz kéregmaradványok, mint a nedvesek.

 

Fejre fordítva kiemelem, kihúzom cserepéből az orchideát. Ha vannak a cserép oldalán vagy alján lévő lyukakba benőtt gyökerek, akkor csak óvatosan kirázom a közeget és el kezdem darabolni a cserepet ott, ahol nincs gyökér. Lassan, kis lépésekben közelítek ahhoz a lyukhoz, amelyikben gyökér van. A végén a gyökér irányába vágok fentről és lentől, így a gyökér körüli cseréprész két fél darabra esik. Miután minden cserépdarabtól megszabadítottam, igyekszek a gyökérzetről minden kéregmaradványt eltávolítani. Előfordulnak olyan gyökerek, amelyek annyira rátapadnak egy-egy kéregdarabra, hogy nem sikerül azt eltávolítani. Semmiképpen nem erőltetem a kéreg eltávolítását, mert ezzel a gyökér sérülne meg, hanem hagyom rajta. Ilyenkor előfordul, hogy a gyökér lemosásakor vagy a gombaölőszeres kezelés során "leázik" a kéregdarab. Ha nem így történik, akkor az ilyen kéregdarabokat visszaültetem az új közegbe.

 

Kéregre tapadt gyökér.

 

Ezután alaposan átvizsgálom a gyökérzetet és a barna, puha, élettelen, tapintásra teljesen lapos gyökereket levágom. Van olyan gyökér, ami  csak a közepén egy vékony szál, ún. "köldökzsinór", mert a külső "húsos" rész elsorvadt. Az ilyeneket, amikben élet jeleit tapasztalom, természetesen meghagyom. 

 

Olyan esetekben, amikor nagyon humuszos a közeg és sok rajtamaradt a gyökereken, úgy szólván "koszos", lemosom azt. Egy vödör tőzeges vízbe (jobb lenne az esővíz) mártogatom a gyökérzetet addig, amíg az tiszta nem lesz. Fenti képen látszik, hogy viszonylag jól "lejött" minden a gyökerekről, azért azt nem kellett lemosnom. Ezután akár az új ültetőcserepébe vagy vázába, de van olyan méretes Lepkeorchideám is, amit vödörbe teszek, megtámasztva az alsó levelein, hogy száradjon, szikkadjon egy kicsit a gyökérzete. Ez lehet akár 2-3 óra is.

 

Miután jól megszáradt a lemosást követően, jöhet a gombaölőszeres kezelés. Ezt csak akkor végzem el, ha viszonylag több rohadt gyökeret kellett előzőleg eltávolítanom. Szerencsére az utóbbi időben, a körülményeinkhez alkalmazott locsolási módszereimnek köszönhetően, minimálisra csökkent a levágandó gyökerek mennyisége. Mivel a gombabetegségek széles köre ellen hatásos, ezért én Ami.tar (.=s) gombaölőszert használok. Tapadás fokozót sem kell hozzáadni, mert gyárilag belekeverve tartalmazza. Hozzáadok 1 l vízhez 1 ml Ami.tar-t és ezzel a keverékkel alaposan bepermetezem a gyökérzetet. Ezután újra szárítás következik 2-3 órán át és gyakorlatilag ezzel Lepkeorchideánk készen áll az átültetésre.

 

Lepkeorchidea átültetésre előkészítve, szárítás előtt.

 

            III/b) Ültetés

 

Makara Tanárúr mondását olvastam valahol, ami minden ültetéskor eszembe jut: "Nem elásni, ültetni!". Nagyon fontos, hogy a Lepkeorchidea milyen mélyen kerül az ültetőközegbe, különösen, ha ez a közeg kéreg és nem moha. Bár, mohában is kaphat tőrothadást! Nos, minden Lepkeorchideámat igyekszem úgy elültetni, hogy nagyjából egy kicsivel a legfelső gyökerek eredési pontja és a legalsó levél között legyen az ültetőközeg felszíne. Kisebb baj, ha a legfelső gyökerek kicsit "kikandikálnak" a közegből, mintha az alsó levelek kerülnek kéregbe. 

 

Teszek néhány faszéndarabot a cserép aljába, majd belehelyezem a növényt, s bal kezemmel hozzáfogom a cserép oldalához és szórok bele kérget. Utána óvatosan hozzáfogom a növényt az ellentétes oldalon is a cserép oldalához és megint szórók egy kevés kérget. Ilyenkor úgy félig van a cserép kéreggel, s viszonylag a cserép közepére került a növény. Ezután leteszem a cserepet, de a növényt még tartom bal kézzel és körbeszóróm az orchideát kéreggel, egészen a gyökerek eredési pontjáig. Majd jobb kezembe fogva a cserepet finoman a bal tenyeremhez ütögetem az aljánál, hogy kicsit tömörüljön a kéreg, igazodjon a gyökerek közé. Ezután, ha szükséges, még teszek rá kérget, de vigyázzni kell, ne kerüljön kéregbe az orhcidea töve. 

 

Nagyon fontos, hogy ültetés után rögzítsük a növényt. Tapasztalataim szerint hamarabb indul meg a vegetatív fejlődés, ha "biztos lábakon áll", azaz ha kezembe veszem a cserepet, akkor nem mozog a közegében. Egy virágtámaszt szúrok a növény tövéhez közel, amennyire csak tudom és csipesszel, szalaggal vagy huzallal rögzítem a növényt.  Az elszáradt, fás, kemény virágszármaradványok alkalmasak a rögzítésre, anélkül, hogy  a Lepkeorchidea élő részét megsérthetném egy csipesszel vagy huzallal. Ezért vágom vissza a szárakat elvirágzás után a legalsó alvórügy felett 1,5-2 cm-re, így a visszamaradt csonk akár 4-5 cm hosszú is lehet, ami már alkalmas a növény biztos rögzítésére.   

 

Lepkeorchidea átültetés után új ültetőközegében és ültetőedényében

 

IV.) Átültetés utáni növényápolás

 

Ha sikeresen beültettük Lepkeorchideánkat új közegébe és edényébe, mintegy két héten át nemigen lesz tennivalónk vele. Más növényekkel ellentétben átültetés után a Lepkeorchideát nem szabad locsolni! Ennek több oka is van. Az átültetés előtti lemosás és gombaölőszeres kezelés nem kevés nedvességhez juttatta növényünket, mégha száradt is egy ideig a kezelések után. Az általam használt ültetőközeg - fenyőkéreg -, de a kész bolti orchideaföld is általában nyirkos, ha nem, előzőleg kicsit nedvesítenünk kellett. Végére maradt, de talán ez a legfontosabb szempont: a száraz környezet sokkal inkább készteti az orchideákat gyökérképzésre, mint a nedves, vizes. 

 

A locsolásmentesség betartása, természetesen csak ajánlás, hiszen ez nagyban függ az évszaktól, időjárástól, hőmérséklettől, páratartalomtól és nem utolsó sorban a növényünktől. Mégis, ha lehetőség van, a 12-14 nap betartása előnyös a növényünk számára. Ha közben nagyon meleg, száraz idő van, meg lehet nagyon finoman spriccelni az ültetőközeg tetejét, a léggyökereket vagy csak a legalsó két levél fonákoldalát, esetleg az összes többi levél fonákoldalát. Ezek fokozatok, amelyeket az időjárás szárazsága, a hőmérséklet magas és a páratartalom alacsony mértéke arányában ajánlatos lépésről lépésre, fokozatosan alkalmazni. Azaz, minél melegebb és szárazabb idő van, annál több vizet adhatunk neki spriccelés formájában, de a közeg locsolása még akkor sem javasolt. Gyakorlatilag, a szárazabb időszak elteltével ugyanúgy gondozható az átültetett egyedünk, mint a többi Lepkeorchidea. Figyelni persze érdemes, csak úgy, mint a többieket. 

 

Amennyiben kész orchideaföldet használunk, tanácsos megnézni a tájékoztatóban, mennyi ideig nem szabad tápoldatot adnunk. Ugyanis a három alaptápanyagot - NPK = nitrogén, foszfor, kálium - tartalmazzák a kész keverékek, s fajtától függően 4-6 hétig nem szabad tápoldatot adni a frissen átültetett Lepkeorchideák számára.

 

Az egyik kiállításon hallottam egy kedves kiállítótól, remélem megbocsát, hogy elmés megjegyzését itt teszem közzé minden Lepkeorchideatartó örömére, okulására:

"A Lepkeorchideáknak pontosan arra van szükségük, mint az embernek:

 kevés kaja, kevés "pia", mérsékelt meleg és csak semmi stressz, semmi piszkálás."

 

 

Tisztelt Olvasó!

 

Szeretném felhívni a Tisztelt Olvasó figyelmét, hogy bár nemcsak Lepkeorchideáim vannak és ültettem már át más fajtákat is, így Dendrobium-ot (Phalaenopsis és Nobile típusúakat egyaránt), Paphiopedilum-ot, Oncidium-ot, Miltonia-t és Miltoniopsis-t, de a fentiekben leírt módszerek, ajánlások, tapasztalatok Lepkeorchideákra, Phalaenopsis hibridekre vonatkoznak. Más orchideafajták átültetésénél lehetnek és vannak is eltérések több vonatkozásban.

 

Mint korábbi írásomban, itt is elnézést kérek mind a stilisztikai, mind az esetleges szakmai hibáimért, de nem vagyok sem újságíró, sem kertész, csak egy lelkes orchidea-rajongó. Kérem Önt, stilisztikai hibáimat nézze el nekem, de ha szakmai hibát fedez fel, tiszteljen meg hozzászólásával, egy helyreigazítással. A cikk írásában csupán az vezérelt, hogy a hozzám hasonló orchidea-szerelmeseknek segítséget nyújtsak, velük az eddig szerzett tapasztalataimat, tudásomat megosszam annak érdekében, hogy minél több orchidea "aranyozza be" virágaival szürke hétköznapjainkat.

 

Köszönöm.

 

Felhasznált irodalom:

1. Dr. Makara György: Orchideák és broméliák

2. Zdenĕk Ježek: Orchideák enciklopédiája

3. Tátrai Zsuzsa: Orchideák - közelről