Ha sikerül jól eltalálni egy Lepkeorchidea különböző igényeit, úgy mint fény, hőmérséklet, páratartalom, víz és tápanyagok, illetve légmozgás, bizony előfordulhat, hogy új levélen, gyökéren és virágokon túl egy vagy több "bébi-orchideával", azaz keikivel is megörvendezteti gondos gazdáját. A lehetséges okokról már sokat olvastam, egészen a "halálomon vagyok, túl akarok élni" állapottól, "minden nagyon szép, minden nagyon jó, hát ezért" viszonyokig. Saját tapasztalataim alapján úgy vélem, mindkettőben lehet némi igazság, s ezt növénye válogatja. Bizony, van olyan növényem, ami már négy tősarjjal is gyarapodott, addig is, azóta is fejlődik, növekszik, "teszi a dolgát". Van ugyanakkor olyan is, amelyik vélhetően annak köszönheti életét, hogy leválasztottam a sarjait. Erről csak annyit, hogy több oka lehetett és volt is a hanyatlásnak, a folyamatos állapotromlásnak, de egy azonnali átültetés és sarjleválasztás után teljesen helyrejött az anyanövény (új levelek, egészséges léggyökerek), s a sarjak is túlélték az elválasztást. Igaz, a virágzás még várat magára, s még az is lehet, hogy egy év kimarad. De a növény megmaradt, egészséges, növekszik, s ez fontosabb a virágzásnál, a szaporulatnál.

 

Folyamatosan érdemes figyelni a növényeinket, de ha "szaporodásban vannak", különösen fontos a rendszeres vizsgálat, mivel két vagy több növény túlélése is múlhat azon, ha időben megtörténik egy szükséges beavatkozás, pl. egy átültetés vagy valamilyen kártevő elleni védekezés.

 

Az alábbi írásommal azoknak szeretnék segítséget nyújtani, akiknek a Lepkeorchideája egy vagy több keikit nevel, s szeretnék e bébinövényekkel is szaporítani állományukat. A leírtakat kipróbáltam, megtapasztaltam, ezért bátorkodom közreadni, alkalmazásukat bárki számára ajánlani.

 

A Lepkeorchidea vegetatív szaporodásának két módját ismerem, ezek nálam is előfordultak:

 

 

1. Virágszáron hozott keiki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2. Tövön nevelt keiki, azaz tősarj. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

LEVÁLASZTÁS IDEJE

 

Minden boldog "keiki-tulajdonosban" felvetődő első kérdés: mikor vághatom le, mikor ültethetem el a bébi-növényt? Bármilyen élőlény utóda, az összes "gyermek", legyen az ember, állat vagy növény, csak a kellő fejlettség és önállóság elérése után képes az önálló életre. Így van ez a keikinél is. Időt mondani a le-, illetve elválasztási korukra vonatkozóan azért sem lehet, mivel hiszem és tapasztalom, hogy nem fejlődnek tökéletesen azonos ütemben az azonos fajhoz tartozó növények még akkor sem, ha a körülmények azonosak is. 

 

A leválasztás időpontját ezért inkább nem is a keiki korához, mint inkább a fejlettségéhez kötném. Fontos, hogy összességében, s még ha kicsiben is, "készen van" a növényke. Nemcsak a "méret" a mérvadó, hanem az "összetétel" is! Legyen megfelelő arányban a léggyökerek és levelek mennyisége, hiszen akár egyikből, akár másikból van kevés, nem lesz képes a csemete önálló életre. Tehát: 3-5 kifejlett levélke és ugyanennyi cca. 5-7 cm-es gyökér elég lehet, látszódjon azonban, hogy fejlődik! Új levelet indít és a gyökérvég eleven zöld, többi része világosszürke, tehát növésben van. Előfordulhat, hogy leválasztáskor (ősszel vagy télen) a gyökérvég is szürke, mivel tapasztalataim szerint a legtöbb léggyökér télen leáll fejlődésében, majd tavasszal újra indul eleven zöld tenyészcsúccsal. Különösen fontos az aktív növekedés, fejlődés megfigyelése a tősarjaknál, mivel a gyökerek mennyisége és minősége nem látszódik a közegben, csak a közegen kívül.

 

A száron hozott keiki bármikor levágható az anya-növény bolygatása nélkül, míg a tősarjak leválasztása szükségszerűen együtt jár mind az anya-, mind a sarjnövény át-, illetve elültetésével. Száron hozott keiki elültetésére legalkalmasabb időpont talán a tavasz, mivel ilyenkor sokkal aktívabb a legtöbb orchidea fejlődése, mint ősszel vagy télen, a nyári forróság pedig nagyon megviseli őket (pl. 30 fok felett, erős fényben ugyanúgy nem asszimilálnak, mint a fénytelen hidegben).

 

A tősarjak leválasztását viszont az anyanövény pihenő idejében, viszonylag "fejlődés-mentes" időszakában (pl. nem virágzik) vagy ha az átültetése már feltétlenül szükséges, akkor érdemes elvégezni. A tősarjak leválasztását szeptember tájékán szoktam elvégezni, mivel a november körül indított virágszárakból, a márciusra kinyílt virágok, általában júliusig virítanak, s ezután mintegy 2-3 hónapos nyugalmi időszak következik.  

 

Itt jegyzem meg, hogy ha a keiki virágot hoz, véleményem szerint szerencsésebb nem bolygatni az amúgy is igen nagy energiaráfordítást igénylő életszakaszában, érdemes a virágzás befejezését követően elvégezni a le-, illetőleg elválasztást. Nekem ugyan még nem volt ilyen keikim, ami az anyanövényen virágot hozott volna, de talán tavasszal lesz szerencsém hozzá! A fenti képen látható tősarj virágszárat indított (anyja is kettőt, egyik látható is), így most maradnak együtt jövő szeptemberig. Remélem sikerül is kinevelniük.

 

 

 

LEVÁLASZTÁS MÓDJAI

 

1. Virágszáron hozott keiki leválasztása.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A képen látható növényke, véleményem szerint, elegendő gyökérrel és levéllel rendelkezik a leválasztáshoz, de érdemes megvárni vele a tavaszt. Ha bármilyen kétség merül fel a növény elválasztásával kapcsolatban - kicsinek tűnnek a levelek, kevésnek a gyökérzet - inkább várjunk vele, akár egy évet is.

 

A száron hozott növényke levágását fertőtlenített metszőollóval végzem úgy, hogy jobb és bal oldalán a szárból maradjon 2-2 cm-es darab. A vágott szárfelületet érdemes faszénporral bekenni a fertőzések elkerülése végett (sokan fahéjat használnak, az is jó, én nem szoktam). Ezzel gyakorlatilag ültetésre készen is van a keiki.

Olvastam már olyan lehetőségről is, hogy a szárat tőből vágta ki a tulajdonosa és a keikit az egész szárral együtt ültette el, mely szárrész részben került a cserépbe, részben pedig azon kívül maradt. Ennek a módszernek hátrányát abban látom, hogy a szárat hajlítgatni kell, hogy egy része a növénykével együtt beleférjen a cserépbe, bár így is marad kívülre eső darabja. Másik hátrány lehet a későbbi önállósodás, a lassúbb gyökérképződés, hiszen építőelemekhez addig juthat a szárból is, amíg az zöld (ezt nem tudom biztosan, csak gondolom). 

 

Az alábbi képen egy tavaly leválasztott, száron hozott keiki látható. Érdekessége, hogy a szármaradványok milyen eleven zöldek maradtak még egy év után is, ugyanakkor szépen fejlődtek újabb gyökerei is. A leválasztást tavaly szeptemberben végeztem, majd nem sokkal utána virágszárat is indított. Mivel már az első picinyke bimbók beszáradtak,  lepottyantak, novemberben levágtam a feljetlen virágszárat. Tavasszal kárpótolt egy újabbal, amelyen mintegy 7 virág nyílt ki és pompázott két hónapig. Szeptemberben csak azért ültettem át, mert kíváncsi voltam a gyökérzetére, hiszen mégiscsak az első száron hozott szaporítványom, no meg kicsi volt már a cserepe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felvetődhet az Olvasóban a kérdés, hogy miért hagyom  viszonylag ilyen nagyra az elvirágzott virágszárakat? Miért nem vágom ki jobban tőből? Nos, ennek az a magyarázata, hogy ezek a kemény, megszáradt szármaradványok rendkívül hasznosak olyankor, amikor átültetés után egy pálcához rögzítenem kell a növényt, akár csipesszel, szalaggal vagy huzallal. Tapasztalataim szerint gyorsabban indulnak fejlődésnek egy-egy átültetés után, ha rögzítve vannak, nem mozognak az ültetőközegben.

 

 

 

2. Tövön nevelt keiki, azaz tősarj elválasztása. 

 

A tősarjak leválasztását érdemes locsolás előtti napokra időzíteni, hogy az ültetőközeg viszonylag szárazabb legyen, mivel így az könnyebben lepereg a gyökerekről. Megfogom az anyanövényt tövénél a sarjjal együtt, majd kiborítom a cserépből és minden kéregdarabot eltávolítok minden gyökérről. Lehet olyan kéregdarab, amibe annyira  "belekapaszkodik", amire annyira "rátekeredett", tapadt a gyökér, hogy csak sérülés árán távolítható el, azt inkább hagyom. Amennyiben a gyökerek "piszkosak" maradnak, tehát sok rajtuk a tőzeg, elkorhadt kéregmaradvány, még szétválasztás előtt addig mártogatom egy vödör vízbe, amíg "tiszta" nem lesz. Az elhalt növényi részeket, gyökereket levágom. Némi szikkasztás után tiszta munkaasztalon választom el a tősarjat az anyanövénytől.

 

Eddig két esettel találkoztam: 

 

1. a tősarj magától elválik az anyanövénytől, semmilyen összenövés nincs már közöttük;

 

2. a tősarj együtt marad az anyanövénnyel, mivel van közös rész.

 

Első esetben nincs különösebb teendő, mivel a tősarj önálló, tehát elültethető. Meg kell jegyeznem, tapasztalataim szerint ez az eset aránylag ritkán fordul elő (egyszer találkoztam ilyennel), viszont a "túlélési esélyek" sokkal nagyobbak ennél a típusnál, mivel már a szétválasztást megelőzően is "önálló" életet élt a keiki.

Második esetben le kell vágni a tősarjat az anyanövényről úgy, hogy a lehető legkisebb metszési felület keletkezzék. Különösen fontos a fertőtlenített, nagyon éles eszköz a sima, tiszta vágás érdekében, hiszen igen nagy "nyílt", könnyen fertőződő felület keletkezik mind a sarj-, mind az anyanövényen. A vágási felületet kezelni kell mindkettőjüknél, amit minden esetben faszénporral végzek úgy, hogy alaposan beszórom azt, finoman "rátapogatom". Ezután már ültethető "anya és gyermeke".

 

 

 

ÜLTETÉS

 

1. Ültetőedény, cserepek

 

Sokszor, sok helyen olvasom, hogy az orchidea nem szereti a túl nagy cserepet, jobban érzi magát kicsit szoroskodva. Ha a természetes élőhelyükre és módjukra gondolok, ez érthető is, hiszen az ültetőközeg elsősorban támaszként, kapaszkodóként szolgál a gyökereknek. Ezért igyekszem figyelni arra, hogy csak akkora cserepet válasszak, amekkora éppen szükséges, amekkorában még kényelmesen elférnek a növényeim. Inkább választok műanyag poharat vagy egy margarinos dobozt, minthogy túl sok ültetőközegbe ültessem őket a cserép mérete miatt. Ha mód van rá, ajánlott átlátszó cserepet választani, mivel sokkal inkább megfigyelhető a gyökérzet állapota, az ültetőközeg milyensége (darabos vagy levegőtlen, összeállt, vizes vagy száraz, gombás, stb.). Érdemes a Lepkeorchidea cserepének oldalát kilyukasztani még ültetés előtt, hogy a gyökerek minél több levegőhöz jussanak (sokkal inkább életelemük a levegő, mint a víz!). Bár, ennek a jövőben lesz egy hátulütője, mégpedig az, hogy a gyökerek ki fognak bujkálni ezeken a lyukakon, ami a következő átültetést nehezíti meg kissé: szét kell darabolni a cserepet, hogy a gyökerek ne sérüljenek. Igaz, ha nem lyukas a cserép, akkor is bujkálnak a gyökerek, de csak alulról, mivel ott találnak "menedéket".

 

 

 

2. Ültetőközeg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden keikit egyszerű, erdei mohába ültetek az első 2-3 hónapban, mivel nagyon  levegős! Egyszer gombaszedéskor jött az ötlet, majd utána megnyugodva olvastam Makara Tanárúr könyvében is, javasolt ültetőközegként. Igyekszem úgy szedni, hogy ne legyen "földes", de ha mégis az, lemosom. Ezután a mohát szinte szálaira szedem, hogy semmilyen rovar, élősködő ne maradjon benne, majd ha előzőleg nem kellett lemosnom, finoman bespriccelem úgy, hogy ne csicsogjon a víztől, inkább csak nedves legyen.

 

Ha nincs moha, fenyőkérget érdemes használni, némi (cca. 5-10%) faszénnel keverve. Tapasztalataim szerint a legtöbb "kész" bolti orchideaföld nem alkalmas a Lepkeorchideák ültetésére, mivel túl sok "tőzeget" tartalmaz, levegőtlen, sűrű, csak kissé vagy egyáltalán nem darabos. Ennek az az oka, hogy nálunk a bolti orchidea-ültetőközegeket általában egyaránt ajánlják epifita (fánlakó) és talajlakó orchideáknak is (a csomagoláson fel is tüntetik), pedig e két alaptípus igényei - ültetőközeg vonatkozásában is - merőben különböznek egymástól. Ha mégis csak ez van, érdemes átszitálni nagyobb lyukú rostán vagy szitán (pl. gyümölcsmosón), esetleg a nagyobbacska kéregdarabokat kiválogatni. Amennyiben kisebb méretű az ültetendő növényünk, ne legyenek túl nagyok a kéregdarabok! Általában 15-25 mm-es fenyőkérget használok, de ebből inkább a kisebbeket válogatom ki a keikik számára.

 

 

 

3. Ültetés menete

 

Miután a keiki el-, illetve leválasztása megtörtént, lehet még egy megelőző kezelést végezni az ültetésre előkészített növényeken. Ez abban az esetben mindenképpen ajánlott, ha viszonylag több volt az elhalt, rothadt gyökér, növényi rész az anyanövényen és tősarjon, a száron hozott keikinél ez nem jellemző. Ilyenkor gombaölő szert használok előírás szerint és a növény gyökerét bespriccelem (azért nem áztatom, hogy a faszénpor a kezelt vágási felületeken megmaradjon; ha azonban nincs vágási felület, rövid ideig áztatni is lehet). Ezt követően hagyom szikkadni, majd belehelyezem a növényt cserepébe és gyökerei köré és közé teszem, belenyomkodom, tuszkolom a mohát, illetőleg szórom a kéregdarabokat, majd a a cserepet aljánál finoman a tenyeremhez ütögetem, hogy a kéregdarabok igazodjanak, kicsit tömörüljenek. Minden frissen ültetett orchideát - legyen az felnőtt vagy keiki - egy pálcához rögzítek akár szalaggal, akár csipesszel. Fontos, hogy amikor kezembe veszem a cserepet, a növény lehetőleg ne mozogjon. Nem használok pálcát a mohában ültetetteknél, egyrészt azért, mert talán meg sem állna, másrészt a mohában lehet mélyebbre is ültetni, hiszen így is több levegőhöz jut, mint kéregben, no meg ez csak egy ideiglenes, átmeneti közeg a növényke számára.

 

Makara Tanárúr mondását olvastam valahol, ami minden ültetéskor eszembe jut: "Nem elásni, ültetni!". Nagyon fontos, hogy a keiki milyen mélyen kerül az ültetőközegbe, különösen, ha ez a közeg kéreg és nem moha. Minden Lepkeorchideámat, tehát nemcsak a keikiket, igyekszem úgy elültetni, hogy nagyjából egy kicsivel a legfelső gyökerek eredési pontja és a legalsó levél között legyen az ültetőközeg felszíne. 

 

 

 

GONDOZÁS

 

Saját káromon tanultam meg, hogy a frissen elültetett keiki gondozását, különösen a locsolást illetően, csak alig különbözik a frissen átültetett felnőtt példányoktól. Mivel az ültetést megelőzően kicsit nedvesítettem a mohát, az ültetőközeg pedig általában nyirkos, a tősarj gyökérzete is jutott némi nedvességhez a gyökérzete lemosásából, illetve gombásodás elleni spriccelésből kifolyólag, gond nélkül kibírnak két hetet locsolás nélkül. A locsolás kihagyásának betartása amiatt is kívánatos, mivel a szárazabb környezet sokkal inkább készteti az orchideákat gyökerek fejlesztésére, mint a nedves, vizes. Ajánlatos azonban teljesen átlátszó nylon zacskót húzni a növénykére, hogy ezzel is növeljük a páratartalmat. S itt hiszem áldásos hatását a mohának, ami asszimilációja révén kellemes mikroklímát teremt viszonylag kicsi térben a keiki számára, hasonlóan ahhoz, amikor több növényt állítunk egy csoportba. Zacskózáskor azonban rendszeresen szellőztetem a növénykét, általában délután vagy este. Ez amiatt is jó időpont, hogy a levelek felülete éjszakára, amikor már nincs fotoszintézis, szikkadjon, száradjon, megelőzve ezzel az esetleges gombásodást.

 

Fentiekben írt két hét locsolási szünet csak ajánlás, hiszen mindenki maga látja növénykéje állapotát, fejlődését, döntenie neki kell. Tehát, ha a leválasztáskor különösen meleg, száraz idő van, viszonylag jól száradt, a levelek nem olyan teltek, kemények, merev tartásúak, mint ültetéskor, akkor 8-10 nap után, esetleg hamarabb is meg lehet spriccelni a közeg tetejét, de a leveleket nem tanácsos még akkor sem. Ha későn derül ki a növényke hanyatlása, azaz igen lógóssá váltak a levelek, a közeg tetején túlmenően meg lehet spriccelni finoman a levelek fonákoldalát, mivel ott lényegesen több nedvességet képesek felvenni, mint a viaszos felszínükön. Ilyen esetekben is van előnye a mohába ültetésnek. Tapasztalataim szerint a növénykék nem érzik meg annyira a cserépben "turkászást", gyökereik állapota iránti érdeklődést, mintha kéregből kellene kiborítani és újra elültetni őket.  

 

Amennyiben a tősarjak leválasztása szeptemberre, októberre esik, véleményem szerint nem fognak olyan hamar kiszáradni az alacsonyabb hőmérséklet, magasabb páratartalom miatt, tehát nyugodtan tartható a két hetes szünet.

 

Ha az ültetés után látszik a fejlődés, tehát levélke növekszik, gyökér fejlődik, netán új növényi részeket is fejleszt, ezt követően már ugyanúgy tartható, gondozható egy keiki, mint felnőtt társai.

 

Tisztelt Olvasó!

 

Ezúton kérek elnézést mind a stilisztikai, mind az esetleges szakmai hibáimért, de nem vagyok sem újságíró, sem kertész, csak egy lelkes orchidea-rajongó. Kérem Önt, stilisztikai hibáimat nézze el nekem, de ha szakmai hibát fedez fel, tiszteljen meg  hozzászólásával, egy helyreigazítással. A cikk írásában csupán az vezérelt, hogy a hozzám hasonló orchidea-szerelmeseknek segítséget nyújtsak, velük az eddig szerzett tapasztalataimat, tudásomat megosszam annak érdekében, hogy minél több orchidea "aranyozza be" akár virágával, akár szaporulataival szürke hétköznapjainkat.

 

Köszönetet mondok Mester Jánosnak a biztatásért és a képek elkészítésében nyújtott segítségéért.

 

Köszönöm.

 

Felhasznált irodalom:

1. Dr. Makara György: Orchideák és broméliák

2. Tátrai Zsuzsa: Orchideák - közelről

3. Tátrai Zsuzsa: Az orchideák gondozása