Miután az Orchideák betegségei és kártevői fórumtémában, s néha még másokban is, a legtöbb hozzászólás a Phalaenopsisok, vagy más néven Lepkeorchideák gyökérrothadásával hozható összefüggésbe és nem szeretném ugyan elkiabálni, de úgy tűnik sikerült egy jó módszerre akadnom, s úgy gondoltam közzéteszem tapasztalataimat. Ha csak egy orchideát sikerül bárkinek is rajtam kívül megmentenie, már megérte a fáradozást. Ha pedig a módszer olvasása más ötleteket is ébreszt a Tisztelt Olvasóban, az csak hasznára válhat Önnek és esetleg kis közösségünknek is.

Sokszor írtam már, mert erősen hiszem is tapasztalataim alapján, hogy minden egyes orchidea-egyed külön egyéniség, egy önálló individuum. Szerencsénk a szerencsétlenségben azonban, hogy minden egyes orchideaféleségben fantasztikusan nagy az élni akarás és ennek megfelelően nagyon jól alkalmazkodnak az új tartási körülményekhez, mégha azok kevésbé kedvezőek is számukra. Gondolok itt pl. egy viszonylag alacsonyabb páratartalomra vagy kevésbé világos, fényes helyre. Különösen a Lepkeorchidea hibridek képesek nagyon jól tolerálni ezeket az optimális feltételektől eltérő, kevésbé kedvező tartási feltételeket. Talán egyetlen olyan tartási hiba van, amihez kevésbé képesek alkalmazkodni, ez pedig a túllocsolás, aminek eredménye a gyökérrothadás, a levelek teltségének, feszes, merev tartásának elvesztése, a levélfelszín ráncosodása. Sokunk előtt ismeretes jelenség, ami a legjobb szándék ellenére, a legnagyobb odafigyelés és igyekezet mellett is előfordulhat.

Majd egy éve kezdődött a kálváriám ezzel az orchideámmal. Az előzményekkel nem szeretném untatni a Kedves Olvasót, hiszen a végkifejlet a lényeg, ami egyértelműen gyökérrothadás volt. Régebben is voltak gyökérrothadásos Lepkeorchideáim, szerncsére nem sok, de ehhez a mostanihoz képest kevésbé "lepukkant" állapotban voltak, így a mohás tartás mindegyiküknél elegendőnek és sikeresnek bizonyult.

A mostani "betegemnél" igen kevés ép gyökér maradt, így nem meglepő, hogy tartalékait a leveleiből is kénytelen volt felhasználni. Egyébként még képes lett volna virágot is hozni, de attól gyorsan megszabadítottam, ami egyébként nagyon gyakori a "veszélyt érző" példányoknál is, hiszen ez is a szaporodás egy formája, ami a túlélés egy formáját jelentheti számára. Másik forma általában a keiki nevelése. Tehát a keiki nem mindig öröm, inkább felhívás a növény alapos vizsgálatára. Persze vannak kivételek és fejlesztenek virágot, nevelnek keikit a teljesen egészséges példányok is, de amíg a virágzás az egészségeseknél évente visszatérő, számunkra örömteli esemény, addig a keiki nevelése csak igen ritka, kivételes jelenség.

Nos, a szóban forgó orchideámat februárban fotóztam először. Jól látszik a képen, hogy mennyire kevés gyökere maradt a növény méretéhez képest. Teljesen természetes reakció a növény részéről, hogy azokat az építőelemeket, amiket a gyökérzet elégtelen működése folytán képtelen felvenni, azt a leveleiben tárolt tartalékokból kell fedeznie. Ezért sárgul a kép jobb oldalán látható, alulról második levél. Ez a teljesen egészséges egyedeknél is előfordul, de ott ez a természetes öregedés következménye. A sárguló levelet nem szabad sem levágni, külnösen nem szakítani, hiszen ezzel a növény is sérülhet, mert mindaddig amíg a növényen van, addig hasznos anyagokat von ki belőle. Amikor már nincs szüksége rá, magától eldobja.  

Gyökérrothadásos Phalaenopsis 

Ekker tettem bele a Vicky-féle inkubátorba, ami Parázsó Viktórai Ágnes klubtársunk ötlete volt. Egy ötliteres palackot vágtam félbe és aljába vizet tettem, ami a palackon belüli páratartalmat hivatott emelni.

 "Inkubátorba" helyezett Phalaenopsis

Azt reméltem, hogy a palackon belül olyan kiegyensúlyozottan magas páratartalom lesz, ami aktív gyökérképzésre készteti majd a "betegemet", másrészt pedig a palackon belül "nyugton" hagyhatom. Magas páratartalom lett is, de ebből nem gyökérképzés, hanem akítv penészedés "kerekedett". Pedig a félbevágott palack tetejét minden délután felhajtottam, hogy a palackon belüli állott, pállott levegő cserélődjön, de nálam ez kevésnek bizonyult. Másik oka a penészedésnek véleményem szerint az lehetett, hogy túl nagy volt a növény mérete, terjedelmessége a palack űrtartalmához képest. Nagyon megtöltötte, nem maradt elegendő szabad légtér a növény körül.

Penészedett virágszármaradvány

Alig három nappal később - szerencsére még idejében - észrevettem, hogy az elszáradt virágszármaradványok el kezdtek penészedni. Azonnal kivettem a palackból és jobb ötlet híján a korábban bevált módszeremhez folyamodtam, azaz mohába ültettem. Az ültetésre erdei mohát használok, s időjárástól függően spriccelem a mohát és az orchideát is. Mivel a tavasz idén igen száraz volt és ennek következményeként tartósan alacsony volt a páratartalom, ezért minden reggel zöldre spricceltem a gyökereket és jó alaposan, szinte csicsógosra a levelek színét és fonákoldalát egyaránt. A levelek színe viaszos, ezért az azon levő víz gyorsan lepereg, viszont hűti a növényt és rövid ideig emeli a növény körüli páratartalmat. A levelek fonákoldalát azért fontos spriccelni, mert az ott található légzőnyílásokon, az ún. sztómákon keresztül nemcsak a levegőt, de a nedvességet és a tápanyagokat is képes a Lepkeorchidea felvenni. A spricceléshez forralt, lehűtött vizet, esetenként egy ezrelékes tápoldatos vizet használtam, hiszen ha "beteg" is, azért neki is szüksége van tápanyagokra. 

Erdei mohába ültetett Phalaenopsis

A mohába ültetést minden esetben igyekszem úgy elvégezni, hogy ne minden gyökér kerüljön mohába. Nem kényszerítem, nem hajtogatom a gyökereket a moha közé, inkább igyekszem "ráfektetni" azokat, magát a növényt pedig "ráültetni" a moha tetejére. Ennek a formának több előnyét is megtapasztaltam az idők folyamán, így folyamatosan figyelemmel kísérhető a gyökerek állapota, azaz mind a fejlődés, mind a visszaesés, esetleges további rothadás. másrészt pedig az élő moha asszimilációja révén kellemes mikroklímát biztosít a gyökerek aktív fejlődéséhez.

 Gyökér- és levélkezdemény - az első biztató jelek

Mint a fenti kép dátumán is látszik, bő egy hónapnak kellett eltelnie, hogy az első biztató jelek, az első picinyke gyökérkezdemény, illetve levélkezdemény megjelenjenek. Nem mintha elégedetlen lettem volna, de nagyon zavart, hogy minden egyes reggelen ropogósra száradtak a gyökerek, teljesen kifehéredtek az azóta megjelent és a fenti megnövekedett friss gyökérkezdemények. Ez egyébként a rendkívül száraz tavasz miatt teljesen természetes állapot volt.

Újabb gyökérkezdemények egy hónappal később 

Még további egy hónapnak kellett eltelnie, hogy újabb gyökérkezdemények jelenjenek meg, illetve a picinyke levélkezdemény fejlődésében "nagyot lépjen előre". Azt gondoltam, ha már eddig eljutottunk közös erővel (én a munkámmal, a növénykém pedig a fejlődésével), nagyon rossz nem lehet, tehát nosza rajta, folytassuk, csináljuk végig.

Aztán anyák napjára a virágot egy gyönyörűséges üvegvázában és színes zselégolyókban kaptam. Rögtön arra gondoltam, mi lenne ha kipróbálnám és nem mohára (nagyon gyorsan kiszáradt), hanem zselégolyókra tenném, de akkor már húzok is rá nylon zacskót, hogy "ne kelljen szegényt minden nap macerálnom".

 Tápoldatos vizes zselégolyókra "ültetett" Phalaenopsis 

Az ötletet gyorsan tett követte, s múlt hét elején vettem zselégolyót, majd a zacskó tartalmát előírás szerint 8 órára vízbe áztattam. Annyiban változtattam, hogy tiszta víz helyett az egy ezrelékes, tápoldatos, forralt, lehűtött vizet használtam. Miután a golyók megszívták magukat és korábbi méretük többszörösére duzzadtak, vázába tettem és úgy ültettem rá az orchideát, hogy gyökerei közül egy se érjen a vizes zselégolyókhoz. 

Úgy helyeztem a növényt, hogy gyökerei ne érjenek a zselégolyókhoz

Biztos vagyok abban, hogy ha a gyökér belóg a golyók közé, akkor az állandó vizes környezetbe kényszerítés vége újfent rothadás lenne.

Egy hét alatt több újabb gyökérkezdemény jelent meg, mint az emúlt két hónap alatt

A fenti képeken is látszik, hogy mindössze egy hete került a "betegem" zselégolyókra és nylon zacskóba.

A nylon zacskó segít megtartani a magas páratartalmat

A "vizezési" módszerem annyiban változott a mohás tartáshoz képest, hogy lényegesen kevesebbszer kell megspriccelnem, mivel tartósan magas a páratartalom a zacskóban, egyrészt a vizes növénytől, másrészt pedig a zselégolyóktól. A zselégolyók páratartalomra gyakorolt hatásában nagyon kellemesen "csalódtam". Amikor - eddig 3 naponta - leveszem a zacskót a növényről, hogy spricceljem, még akkor is érezni a fülledt, párás levegőt. Pontosan úgy, mint eső után vagy zuhanyozás után a fürdőszobában. Itt, a zacskón belül, még nem mértem páratartalmat, de anélkül is biztasan érezni a párás levegőt, amikor leveszem róla a zacskót.

Újabb gyökérkezdemények 

Aminek nagyon örülök, hogy az újabb gyökérkezdeményeken túl növekedésnek indult a régi gyökerek közül is kettő, tehát a jelek egyértelműen arra mutatnak, hogy az eddig tartási módok közül ez a legkedvezőbb számára.

Tisztelt Olvasó!

Tudom, rendkívül kevés idő telt még el eddig, hiszen sokszor egy hónaptól sem várhatunk csodát, nemhogy annak a negyedétől, egy héttől! De annyira felbuzdultam ma a sok kicsi gyökérkezdemény láttán, hogy azt gondoltam, ezt "mindenkinek látnia kell"! Bocsánatot kérek a sok képért, de sokszor a leírás kevésnek bizonyul, a képek pedig szinte mindig "önmagukért beszélnek". 

Köszönöm

A cikk II. része az alábbi linken olvasható:

http://orchideakedvelokkozossege.network.hu/blog/az-orchideak-cikkei/az-orok-problema-gyokerrothadas-ii-resz